Nagyon ideje lenne már véleményt írni a Moonlight Meido-ról, ha már egyszer ott jártam többedmagammal. Több hetes adósságot törlesztek tehát. Igaz, azóta változhatott (sőt, biztos hogy változott) pár dolog. Nem is akarom húzni az időt, vágjunk is a közepébe.
Azthiszem, úgy lesz a legjobb, ha pontokba szedem a dolgot, nekem is egyszerűbb összefoglalni, meg mindenki másnak könnyebb értelmezni is.
1. Hely – Dizájn – DekorációHogy valami anekdotás is legyen itt, azzal kezdem, hogy én az utca másik oldalán kerestem a Moonlight Meido-t (ugyebár már nem fényes nappal volt) a térképek házszámozása alapján, aztán rá kellett jönnöm, hogy a térkép helyett az utcánévtáblának van igaza. Kicsit sokkolt a teaház a maga valójában, ahogy elém ugrott, a sokk nagyrésze annak volt köszönhető, hogy egy szimplábban már el se képzelhető, fehér alapon fekete “MOONLIGHT MEIDO” felirat köszöntött a kirakatból. Nem jó, mert nem igényes. But fear not, a továbbiak kárpótoltak ezért. A többiek jó nagy késésben voltak, úgyhogy bementem hát én egyedül, kissé bátortalanul, mint helyetfoglalt vendég, igaz a nevem az valahogy elkallódott. Nos, a belépés után azt se tudtam, merre induljak, bár ezt hamar el tudtam dönteni, mindenesetre a meglepetés ereje az megvolt.
Lenyűgöző a falra festett animekarakterek kivitelezése, még akkor is, ha egyik-másik rajzoló-festő stílusa nekem nem jött be annyira. Az egész, ahogy össze van komponálva, egy nagy jelenetként, elismerésre méltó. A bambusz bútorok és a bambusz “bárpult” volt a belépés utáni másik “ez igen” kiváltója, noha a bárpult szerintem keltette rendesen a karibi hangulatot is, de ezt elnézzük a helynek.
Aztán ugye van bal felső irányban ez az úgynevezett Kultúr-folyosó, remek díszitéssel, ugye a bambusz-motívum itt is megtalálható. De szépen ki lett találva ez is. A rajzokat nem annyira néztem végig, utálom a közlekedőfolyosók forgalmát akadályozni, főleg ha felszolgálók is használják, de voltak kevésbé tetszetős, és eléggé tetszetős alkotások is. Igazából ha szélesebb lenne a folyosó, azt mondanám, hogy tökéletes, újító ötlet, de mivel nyilván nem lehetett random falakat kibontani és arrébb felépíteni, ezért a lehetőségekhez mértem így is remek ötlet volt ez a kis elnyújtott galéria. Oh, külön poén a kis Shongoku grafika az illemhely ajtaján!
Amit a meidósok “Kis Anime Teremnek” hívnak, ez található pont a folyosó végén, ami nekem főként a Bleaches festés miatt szimpatikus, bár talán a világítás picit lerontja optikailag azt a profi színezést-árnyékolást, amit kaptak a falfestmények, nemcsak itt, hanem az egész Moonlight-ban.
Ettől jobbra aztán találkoztam egy felhívással, miszerint le kell venni a lábbeliket. Jellemző rám, hogy az ilyen hivatalos dolgokat én mindig komolyan veszem, tehát eleget is tettem neki. Ehhez rendelkezésre áll sok kis japán stílusú cipőbox, de hozzá kell tegyem, sok cipőhöz ezek kicsik. No meg random úgy mászkáltak ki-be vendégek, hogy tojtak a felhívásra, ejnye. Nem tudom, miért nem szóltak ezért a felszolgálók. Mindegy is, szóval egy kicsit már “otthon éreztem” magamat így, és tényleg hozza a japán stílust ez a részleg. Igaz, elsőre kicsit puritánnak tűnhet a dekoráció, de mivel én nem vagyok se belsőépítesz, se lakberendező, meg ez egy teljesen nyilvános teaház, ezért végülis tetszett. Külön jó, hogy itt is van két asztal, ha esetleg valaki szeretne animeszereplők tekintetétől mentesen, de nem elzártan, széken ülve teázni egyet.
Innen nyílik a szeparé-részleg is, ahol megint az “ez igen” jött rám, mert életemben először láttam echte rízspapír falakat. Van egy kicsi, egy nagyobb, meg egy nagy szeparé, kis színes párnácskákkal, bár itt már határozottan hiányoltam a dekorációt a falakról, és itt nem a rajzokra gondolok, hanem bármire, amivel a lefestett zöld falat fel lehetne dobni, és nem zavar be a szeparéban ülőknek. Bár, a beígért nyugodt, csöndes hangulat nem biztos, hogy mindig elérhető lesz, ha a rízspapír túloldalán tinilányok fognak csacsogni és nevetgélni, vagy ha a vetítős teremben igazán beindul a hangerő. Na sebaj, mert ilyen is csak egy van Magyarországon.
Végül az előbbi teremből, ha valaki egyenesen jön tovább a cipőboxoktól, nyílik a varázslatos nevű “Moonlight Terem”, ami az egyik legjobb, ha nem A legjobb dolog a Moonlight Meido-ban. Babzsákfoteleken lehet elterülni, és AMV-ket lehet nézni egy lesötétített teremben. Ki ne akarna kicsit lazítani, lustálkodni, miközben teákat iszogathat és AMV-ket nézhet? Egy hatalmas ötlet, kivetítő egy teaházban, mert ugyebár klub is. A babzsákfoteleket nem próbáltam ki, nem akartam csak azért bemászni a pár szabad hely egyikéhez, vadidegen emberkék közé, hogy kipróbáljam a babzsákon ülés érzését, mivel a Láthatatlan Kiállítás “várótermében” már volt szerencsém kipróbálni. (A kiállítást egyébként mindenkinek erősen ajánlom.) A projektor képminősége jó, a hanghoz meg nem tudok mit hozzáfűzni, mert gyakorlatilag szinte semmit nem hallottam. Majd ha beindul ez a részleg, és lesznek más “műsorok” is sima AMV-ken kívűl a nap folyamán, akkor az már igen nagy flash lesz, kéremszépen. Az innen nyíló konzolterem látogatásunk idején még work-in-progress volt, tehát gondosan el volt rejtve a kíváncsi szemek elől. Azért az vicces, hogy minden második emberke lefejelte a Moonlight Terem kapuját kétoldalról díszitő, felaggatott üvegdekorációt. Emberek, vigyázzunk a berendezésre!
Azt kell, hogy mondjam, nagy respect és tisztelet jár a személyzetnek, mert (valószínűleg előzetes vendéglátóipari tapasztalatok híján is) remek munkát végeznek. Már a bejáratnál foglalásokat ellenőrző srác is jófej volt, és betessékelt, ahhoz képest, hogy elvileg egy beléptetőember volt, nekem meg nem volt meg a nevem a listán, aminek meg kellett volna lennie.
Aztán a minket kiszolgáló pincér (ha ez helyes kifejezés egy teaházban) is előzékeny volt, csak négy itallapot hozott, de kerített még egyet, hogy mindenkinek jusson, türelmesen, kedvesen várta, míg mind az öten eldöntjük, melyik teával teszteljük az ízlelőbimbóinkat, és bocsánatot kért, hogy az egyik fajta tea elfogyott. Nos, azért már nem annyira jár respect és tisztelet, hogy a teákat a beígért időnél (10-15 perc) később hozta (szerintem volt az 20 perc is legalább), de azthiszem ez egy alkalommal minden további nélkül elnézhető.
Hogy ha már Moonlight Meido, nos a meidók… Az akkor még nem teljesen kész kosztümben is ügyesen, névhez illően szolgáltak fel, szinte szobalányfölötti teljesítményt produkálva azzal, hogy porcelán teáskannákkal és csészékkel megpakolva hatoltak be a sötét Moonlight Teremben szanaszét heverésző, ölelkező emberkék és eldeformálódott babzsákok közé. Mindeközben mindig udvariasan helyet kértek, ha szükség volt rá.
(Azért ha legközelebb becsúszik valami szaftos hentai AMV vetítés, akkor a ki-be járkáló meidók is szólhatnának előbb, hogy homok került a gépezetbe, és a Moonlight Teremben szabályos orgiahangulat kezd kialakulni. Ezt én csak ott jelenlévők meséiből tudom, mivel hangot nem nagyon adott ki a terem hangrendszere, meg akkor mi már ücsörögve teáztunk és beszélgettünk a szomszédos cipőboxos teremben.)
Hiszen ez egy teaház, végülis. Öten mentünk, öt kannányi teát fogyasztottunk el. Így elsőre ugye teljesen random alapon választottunk, kinek mi tűnt szimpatikus ízűnek, aztán persze kóstolgattuk is kicsit egymás teáit. A magam nevében nyilatkozhatok csak, amit én választottam (11. Yuuko Édes Csábítása [fekete tea, málna darabok, málna levél] – ízesített fekete tea), jó ízű volt, de semmi extra, viszont Mion választása (51. Amikor A Kabócák Sírnak [almadarabok, vérnarancs, hibiszkuszvirág, csipkebogyóhéj, sáfrányvirág, citrusfélék] – gyümölcstea) különlegesen ízű, nagyon finom tea volt, legközelebb olyat fogok rendelni.
Egyébként az olyan kulturális puhányoknak, mint mi, tudom ajánlani a 3 kanál/csésze cukrozási arányt, edzettebbek megpróbálhatják 2 vagy 1 kanál cukorral is a teafogyasztást. (És lécci, a cukortartóban található kanalat ne rakjátok a teátokba.)
Nyilvánvaló, hogy az ember nem a teákért fog ide járni. Nem csak a teákért. Az árban benne van a hangulat, az, hogy animekarakterek közt lehet teát csürcsölni, cseverészni, rajzolgatni, az, hogy aranyos lányok (vagy éppen fiúk) veszik fel a rendelést, és hozzák ki a teát, az, hogy kényelmes babzsákfoteleken ülve-feküdve lehet anime filmeket és AMV-ket nézni, kommentálni, az, hogy haverokkal lehet konzolozni, az, hogy lehet WiFi-vel netezni. Hogy részesei lehetünk egy ilyen helynek.
Úgy érzem ugyanakkor a Moonlight Meido erősen társaságorientált lett, tehát nem feltétlenül jó ötlet egyedül, illetve úgy menni, hogy tudod, nem lesz ott ismerősöd épp akkor. Valahogy olyan érzésem van, mintha például a többi látogató, akik többedmagukkal érkeznek, kinéznék azt, aki egyedül ülne be AMV-t nézegetni egy tea mellett. Nincs tapasztalatom, ez csak megérzés. De ne legyen igazam.
Mindent összevetve, a kezdeti bakik és az apróbb szépséghibák ellenére a Moonlight Meido egy remek kis hely. Nekem elnyerte a tetszésemet. Konceptuálisan, és kivitelezésileg is. És a hangulata is jó. Ha nem is a jövő héten, de biztos, hogy még meglátogatom a Moonlight Meido-t.
Ráadásul van egy szép és hasznos weboldaluk, gyűjtést rendeznek a Budapest-Bamako rallira, szerepeltek már a Kész Átverés Show-ban is, és könnyen elérhető helyen vannak. Kell ennél többet mondani?
Nem, de így a végére még lenne két javaslatom, hátha jó ötletek:
Az egyik az, hogy szerezzetek be pár táblás játék készletet, úgymint gó és sakk, mondjuk 3 tábla gót, és 1 tábla sakkot, és ezeket ingyen ki lehetne adni a játszani vágyó vendégeknek.
A másik pedig az, hogy a weboldalra írhatnátok a felszolgálókról, külön-külön, hogy név, fotó, ilyesmi, esetleg ők maguk, hogy pár mondatban mutassák be magukat. Így nem a chatboxban érdeklődnének az emberek, és könnyedén meg lehetne szólítani bármelyikőjüket.
Nem is tudom mit mondhatnék még. A Moonlight Meido egy szép példa arra, hogy ha az ember igazán valóra akarja váltani az álmát, akkor sikerülni is fog, ahogy Licorne esetében is. Amit ő 14 évesen megálmodott, az mára kézzelfogható valósággá vált, és eközben nemcsak magának, hanem másoknak is nagy örömet okozott. Mindenképpen tiszteletet és gratulációt érdemel. Így hát én gratulálok neked, nektek, Licorne! Bárcsak minél több ember gondolkodna hozzád hasonlóan, mert akkor máris egy szebb országban élnénk.
A közösség nevében pedig köszönjük, hogy megteremtetted a Moonlight Meido-t!
Rev
No comments:
Post a Comment