Elég nehéz úgy írnom erről a sorozatról, hogy ne spoilerezzem szét az előd fináléját, de teszek egy próbát.
Fél évvel az Aegis végén történtek után Jil még mindig nem heverte ki az eseményeket, ahol egy fogadó szobájában éli életét, napjait főleg depizéssel és ivással töltve, miközben egy egykori riválisból lett barát tartja el. A külvilágban az élet visszatért az Anu nyara előtti kerékvágásba, talán csak az a jelentősebb különbség, hogy Gilgames hirtelen jelentős sebességgel kezdte el kiépíteni/kötelezővé tenni a személyi kultuszát. Hamarosan olyan dolgok történnek azonban, amelyek felrázzák a város, Meskia nyugalmát, Jilt pedig megszabadítják narancsléfüggőségétől.
Egy nyugodtnak látszó estén Jil végre hajlandó kimozdulni a fogadóból, hogy felviduljon egy színdarabtól, majd egy pankrátormérkőzéstől. A nézőtéri üldögélést azonban megzavarja egy kislány, akit a katonaság überelit elitosztaga, az Aranylovagok üldöznek és próbálnak meg elfogni, de Jil shounenfőhősi kötelességét ismerve és teljesítve felveszi a harcot a katonasággal. A meccsből hamarosan tömegverekedés lesz, végül Jilék meglógnak az egyik pankrátor segítségével.
Innentől már nincs megállás: néhány régi és néhány új társsal a kompániájában valamint ellenséges csapatokkal a nyomában Jil újra nekivág a Toronynak, hogy rájöjjön, mi okozta Gilgames megváltozását és arra is, hogy mi történt valójában hat hónappal korábban.
A sorozat már az elején valamivel komolyabb volt, mint az elődje, bár nem volt poénok híján, de azért összességében mégis más az atmoszférája. A finálé is hamarabb kezdődött, egész pofás kardozós-varázslós fantasy kerekedett ki sorozatból.
A külcsínre ugyanazt tudom mondani, amit korábban: a CG-szörnyeken kívül rendben volt a grafika.Tulajdonképpen az egész animéről ez a véleményem: rendben volt, de semmi kiemelkedőt nem találtam benne, amire most, hónapokkal azután, hogy láttam, emlékeznék. (A kanálon kívül, természetesen.)
7/10
No comments:
Post a Comment